Míg a csodagyerek Mozart készen állt a zenetanulásra már 3 évesen, addig az átlagos képességekkel rendelkező gyermekek számára a hangszertanulás ideális kezdési ideje általában 5-8 éves kor közé esik. Ha gyermekünk ennél idősebb, szinte biztosak lehetünk benne, hogy minden további nélkül megkezdheti a hangszeres tanulmányokat. Ha azonban még nincs 8 éves, érdemes néhány alapvető készséget megvizsgálnunk, mielőtt beíratnánk a zeneiskolába. Nem a zenei tehetségre kell itt gondolnunk elsősorban – hiszen az átlagos, vagy attól kisebb tehetséggel megáldott gyerekek is jól oktathatók zenére -, hanem néhány olyan alapkészségre, amelyek megléte tényleg meghatározó a hangszertanulás sikerességénél.
Nézzük, mire kell figyelnünk, hogyan ismerhetjük fel, hogy gyermekünk már megérett a hangszertanulás megkezdésére?
A zeneiskolai hangszeres órák 30 percesek, és intenzív egyéni foglalkozást jelentenek. Ez azt jelenti, hogy a tanár – nem lévén más dolga – csak a növendékre figyel 30 percen át, s ez bizony azzal jár, hogy a diák figyelme sem lankadhat. Tehát ha azt látjuk, hogy gyermekünk képes elmélyülten foglalkozni bármivel több, mint 20 percen át, különösen, ha ez a „bármi” valamilyen zenei tevékenység, akkor bízhatunk benne, hogy a zenetanulás sikeres lesz.
A legtöbb hangszer esetében tekintettel kell lenni a gyermek fizikai adottságaira is. Hiába szeretne pl. a gyerek fuvolázni, ha sem testi ereje nem elég annak megtartásához, sem tüdeje a megszólaltatáshoz. Sok hangszer esetében számít a kar és az ujjak hossza, fúvós hangszerek esetében a száj berendezkedése, sőt még a bal vagy jobbkezesség is meghatározó lehet egy-egy hangszernél. Hogy a gyermekünk birtokában van-e a kellő fizikai adottságoknak, erről a nagy tapasztalattal rendelkező tanárok a felvételin tájékoztatást adnak, illetve segítenek, hogy a kellő „méret” eléréséig mi lenne a gyermek számára a legjobb tanulási forma.
A hangszerkezelés oly mértékben összetett feladatot ró az agyra, hogy érdemes odafigyelni, hogy a gyermek finommotorikája elérte-e már azt a szintet, amely egyébként az általános iskola megkezdéséhez is szükséges. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyivel nehezebb mondjuk egy hegedű húrjain a megfelelő hangokat eltalálni, mint mondjuk egy „u” betűt rajzolni két vonal közé! Ha a gyermekünk a rajzolásban, gyöngyfűzésben, apró dolgokkal való játékokban ügyes, nagy valószínűséggel boldogulni fog egy hangszerrel is.
Ahhoz, hogy tanár és diákja kéz a kézben haladjanak előre a zenetanulás sokszor rögös útján, mindkét részről nagy rugalmasságra és sok türelemre van szükség. A folyamat csak akkor lesz sikeres, ha a gyermek szociálisan és mentálisan is elég érett már ahhoz, hogy hosszú távú célok eléréséért napi szinten energiát fektessen be. Ez az egyik legnehezebb dolog a mai gyerekek számára, akik azt szokják meg, hogy minden gombnyomásra működik.
Az intézményes zenetanulás megkezdése előtt
Míg a csodagyerek Mozart készen állt a zenetanulásra már 3 évesen, addig az átlagos képességekkel rendelkező gyermekek számára a hangszertanulás ideális kezdési ideje 5-8 éves kor között van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy e kor előtt ne is találkozzon zenével és hangszerekkel a gyermek. A legjobb az lenne, ha a hangszertanulás megkezdéséig otthonában érné minél több zenei élmény a gyermeket. Azaz a szülei sokat énekelnének neki, játszanának vele énekes játékokat, és lehetőséget teremtenének rá, hogy kedvére kipróbálhasson egy-egy hangszert. -Persze nem a játékboltokban fellelhető műanyag furulyákra, „játékgitárokra” és fényjelenségek mellett nyivákoló csicsás szintetizátor-szerűségekre gondolok, hanem igazi, hangolható hangszerekre! Nem kell mindjárt egy Bösendorfert venni persze a nappaliba. Egy „játék” és egy „igazi” kezdőknek alkalmas furulya között árban például nem nagy különbség van – minthogy műanyagból készül mindkettő -, azonban az „igazi” a látszat ellenére nemcsak abban különbözik a „játéktól”, hogy nem rózsaszínű, hanem abban is, hogy hangolva van. Egy szó, mint száz: a pénztárcánkhoz mérten igyekezzünk gyermekünket „igazi” hangszerekkel körülvenni, s ha úgy érezzük, ez kevés, vigyük olyan helyekre, ahol alkalma van más hangszereket is próbálgatni. A lényeg: hagyjuk, hogy saját örömére, önállóan tevékenykedjen hangszerével, játsszunk együtt vele, zenéljünk együtt!
Sajnos ma már a legtöbb szülő oly mértékben elfoglalt, hogy csak kevésen tudják a fentieket megvalósítani. Ezért érdemes lehet megfontolni a csoportos zeneoktatás igénybevételét is. Számos lehetőség van 0-3 éves korig „zenebölcsi” foglalkozásokon való részvételre, ahol a szülők gyermekükkel együtt tanulják meg a dalokat, versikéket, majd a 3-6 éves időszakban „ zeneovi” foglalkozásokon is részt vehet gyermekünk. Ha úgy döntünk, hogy ilyen csoportba járatjuk a gyermekünket, feltétlenül figyeljünk arra, hogy képzett zenetanár legyen az oktató, hiszen a 0-6 éves kor a legérzékenyebb kor zenei fogékonyság tekintetében is.
Épp ezért itt kell még egy fontos dologra felhívnom a figyelmet, amely a zeneipar modern termékéhez, a „gyerekzenéhez” kapcsolódik. Először is szeretném leszögezni: véleményem szerint ilyen, hogy gyerekzene nincs. De ha mégis elfogadjuk ezt a kategóriát, mint létezőt, úgy sajnos leginkább igénytelen, rossz szövegezésű, bárgyú dalokat találunk benne – tisztelet a kivételnek. Ha jót akarunk a gyerekünknek, legjobb, ha zenét is együtt hallgatunk vele, mégpedig olyat, amit egyedül is szívesen hallgatnánk, mondjuk a kocsiban hazafelé menet… Az alapelv legyen ugyanaz, mint a hangszerek esetében: minőségi zenét adjunk gyerekünknek!
Végül óva intek mindenkit attól, hogy azt higgye, bármily lelkes és jó zenetanár heti egy-kétszeri órája, avagy bármely illusztris előadó CD-jének rendszeres hallgatása pótolni tudja a szülő éneklését, ringatását, a közös zenélést a szülővel. Sok szülőtől hallom,hogy fél attól, hogy hamis éneklésével, zenei hozzá nem értésével esetleg a gyerek zenei képességeit is ronthatja. Ez óriási tévedés! Valójában az ilyen szülők gyerekei nem azért lesznek ügyetlenebbek a zenében, mert a szüleik hamisan énekeltek nekik, hanem azért, mert egyáltalán nem hallottak éneklést! Egyébként a legtöbb ilyen esetben kiderül: a szülő egyáltalán nem olyan botfülű, mint amilyennek hiszi magát… A lényeg tehát: legyen bármilyen hamis a szülő éneke, higgye bár magát akármilyen botfülűnek, a 0-6 éves korig terjedő időszakban ő tehet a legtöbbet csemetéje zenei fejlődéséért!
A hangszertanulás elkezdésekor kétség kívül a legnehezebb feladat a hangszer megválasztása. A gyermek és a szülők vágyain, valamint a zeneiskola által nyújtott lehetőségeken kívül figyelembe kell venni a rendelkezésre álló hely és a ráfordítható összeg nagyságát is. De más szempontok is lehetnek: például ha már úgyis morcos a viszonyunk a szomszéddal, jobb, ha nem trombita szakra íratjuk be a gyereket; és ha nem tudunk a hangszerszállításban segíteni, akkor nem a nagybőgő a legjobb választás.
Az alábbiakban a legnépszerűbb hangszerekkel kapcsolatban próbálok néhány olyan szempontot adni, amelyek segíthetnek a választásban.
A zongora „intellektuális” hangszer, azaz jó mentális képesség mellett az első években gyors és látványos haladás érhető el. Nem kell hozzá különösebben jó hallás, és tehetség, azonban nagyjából az első év után a haladási tempó már egyértelműen a gyerek szorgalmának függvénye. A két kéz játéka addigra ugyanis olyan mértékben eltér, hogy csak rendszeres gyakorlás mellett várható további előrejutás. Pont ezért a két agyfélteke összehangolásában a zongora az egyik legjobb fejlesztő hangszer. Ha tehát gyermekünknek keresztdominanciás problémái vannak, ez az egyik legjobb választás. Ilyen esetben természetesen a haladás várható üteme sokkal lassabb. Ugyanakkor egy átlagos zenei képességekkel rendelkező, de szorgalmas gyerek 4-5 év alatt nagyon jó szintre tud jutni.
Előnyök: gyors eredmény, az első pillanattól kezdve „hallgatható”, kis korban is elkezdhető
Hátrányok: nagy helyigény, sokba kerül (mi van, ha mégse tetszik a gyereknek…)
A hegedű is kiemelten fejleszti a két agyfélteke összehangolását, emellett fejlesztő hatása kiemelkedő az önfegyelem és koncentráció területén is. Hangolása miatt a gyermekek zenei kifejezésvilágához a legközelebb álló hangszer. Az első évben a hegedűtanulásnál lassabb haladásra lehet számítani, mint például a zongoránál, azonban a jó fülű, szívesen és tisztán éneklő gyermekek már így is képesek lesznek zenei élményt jelentő produkcióra. A kevésbé jó hallású vagy bal kezes gyerekek számára a hegedülés nehezebben és lassabban elsajátítható művészet. Nem eleve reménytelen vele próbálkozni, de ha gyermekünk nem túlzottan szorgalmas és fegyelmezett típus, akkor érdemesebb más, könnyebben tanulható hangszert választani.
Előnyök: könnyen szállítható, kölcsönözhető, a hangszer mérete a gyerekkel „együtt nő”
Hátrányok: lassú az előrehaladás, eleinte nem kellemes a gyakorlást hallgatni, főleg ha nem jó minőségű hangszerünk van – márpedig a legtöbb tanulóhangszer ilyen. A hegedű hangolása nem egyszerű a kezdők számára.
A hegedű „nagy testvéréről” fejlesztési szempontból hasonlókat mondhatunk, mint a hegedűről. Néhány tekintetben azonban eltér attól. Mivel ez egy nagyobb hangszer és tartása is kényelmesebb, a bal kéz játéka kezdetben könnyebben elsajátítható. A hangja is barátságosabb, melegebb. Hátránya ugyanaz, mint az előnye: nagy. Persze a kicsik számára rendelkezésre álló nyolcados és negyedes hangszerek kisebbek, de azért valószínű, hogy a szülőknek eleinte segíteniük kell a szállításban.
Előnyök: kölcsönözhető, a hangszer mérete a gyerekkel „együtt nő”
Hátrányok: nehézkes a szállítása. Hangolni kell, ami eleinte nehéz a gyerek számára.
A gitár népszerűsége a popzenében betöltött szerepe miatt nagyon nagy, de sokan nem tudják, hogy a klasszikus gitár a hegedűnél vagy a zongoránál egy fokkal sem könnyebben elsajátítható hangszer. A két kéz itt is nagyon különböző mozdulatokat végez, így a két félteke összehangolásához ez a hangszer is kiváló. Mivel az érintők segítséget jelentenek a hangképzésben, ezért kevésbé jó fülű gyermekek számára is már a kezdetekkor élményt jelenthet a játék. Az előrehaladásról mindazt elmondhatjuk, amit a zongoránál: az első év után a haladási tempót a gyerek szorgalma nagymértékben meghatározza.
Előnyök: olcsó, kisebb gyerekek számára kisebb méretben is kapható, halk.
Hátrányok: A gitár hangolása egy fokkal egyszerűbb, mint a vonós hangszereké,ugyanakkor eleinte problémás lehet.
A furulya az egyik legkönnyebben megtanulható hangszer. A leggyorsabb és leglátványosabb haladás ezen a hangszeren várható. Fejlesztő hatása elsősorban az érzelmi területeken van, mivel a gyermek komplex zenei élményhez juthat segítségével már néhány hónap tanulás után. Könnyen beszerezhető hangszer, amely alkalmas azok számára is, akik nem szeretnék túlságosan korán elkötelezni magukat egy hangszer mellett. A furulya tanulást követően ugyanis a gyermek nemcsak a fúvós hangszereken, hanem bármely más hangszeren is könnyebben képezhető.
Előnyök: könnyen szállítható, olcsó, gyors eredmény, kicsi korban is elkezdhető
Hátrányok: –
A fuvoláról fejlesztési szempontból hasonlókat lehet mondani, mint a furulyáról. Ezen a hangszeren is gyors az előrehaladás. A fuvola megszólaltatásához azonban már szükség van arra, hogy a gyerek egy átlagos 10-11 éves testi erejével,felépítésével és tüdőkapacitásával rendelkezzen. Ebből a hangszerből nem áll rendelkezésre kisebb méret, így amíg a gyermek nem éri el a megfelelő testi érettséget, nem tudja elkezdeni a tanulást. Amíg “bele nem nő” a hangszerbe, furulyázni tanulhat gyermekünk. Ez az előtanulmány nagyban megkönnyíti a fuvolán való előrejutást, ugyanakkor nem előfeltétele annak. A szép fuvolahang elérését nehezíti, ha a gyereknek erősen előreálló fogazata van, ezért ebben az esetben érdemes lehet másik hangszert választani.
Előnyök: könnyen szállítható, gyors eredmény, kölcsönözhető
Hátrányok:-
Köztudott, hogy a ritmikus gyakorlatok, játékok egy sor képességet fejlesztenek, az egész agyműködésre ösztönzőleg hatnak. Többek között a beszédközpont a matematikai gondolkodás és a koncentráció területén érhetünk el javulást a rendszeres gyakorlással. Az ütő tanszak legfontosabb hangszerei a különböző dobok, azonban a nagyobb növendékek nagy méretű xilofonon is játszanak. Azaz nem kizárólag ritmikus gyakorlatok és darabok elsajátításából áll a tanulás, hanem dallamokat is játszanak. Emiatt bármilyen hangszeres előképzettség előnyt jelenthet, azonban nem követelmény. A dobolás esetében is gyakorlás függvénye a haladás gyorsasága.
Előnyök: kis korban is elkezdhető, a gyakorló dob ára megfizethető, hangja nem túl erős.
Hátrányok: a teljes dobfelszerelés drága és nagyon hangos
Zeneiskolában
Amennyiben művészeti iskolában, vagy zeneiskolában szeretnénk taníttatni a gyermekünket, tudnunk kell, hogy ezekben az iskolákban is – mint bármelyik más közoktatási intézményben – jogszabályban meghatározott óraszámban és tantervvel folyik az oktatás. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az iskola a tevékenységéhez állami támogatást szeretne igénybe venni, ezektől a szigorúan meghatározott keretektől nem térhet el. Így tehát nem megoldható például, hogy a gyerek csak a főtárgy óráira járjon be, a kötelezőekre nem, vagy hogy néhány hétig „szüneteltesse” az órákra járást. A rendszer ugyan picit rugalmatlannak tűnik ahhoz képest, hogy a gyermek és a szülők által „önként” vállalt kötelezettségről van szó, de ne feledjük, hogy e szigorú keretek – amelyek a tananyag minősége és mennyisége mellett a tanári végzettségeket is megszabják – egyben a magas színvonalat is szavatolják számunkra.
A zeneiskolai egyéni hangszertanulás esetén a hangszeres tanár heti kétszer fél órában egyénileg foglalkozik a gyerekkel. Emellett heti kétszer 45 percben, 8-15 fős csoportokban szolfézst is tanul a diák. Tehát ez a tanulási forma heti 4 zenével való intenzív foglalkozást jelent. Ideális esetben a szolfézs órán tanultak nagyban segítik a hangszeren való előrehaladást is, ezen felül az órákon megvalósuló közös zenélés mindenki – még a gyengébb képességű gyermekek – számára is élményt és örömet adhat. Azonban a mai magyar zeneiskolai gyakorlatban – ezt sajnos látni kell – ritkán alakul ki egy ilyen ideális helyzet. Ennek okai szerteágazók, itt nem is térnék ki rá. A lényeg, hogy igyekezzünk észrevenni, ha nem ideális a képzés és – ha tehetjük – megelőzni, hogy ennek következtében a gyerekünknek elmenjen a kedve az egész tanulástól.
A zeneiskolai tanulás előnyei: gyermekünk profi zenészektől tanulhat államilag támogatott módon, azaz nagyon olcsón. A csoportos szolfézs oktatás oly módon fejleszti a zenei készségeket, amelyek egyéni órán nem megvalósíthatók. A legtöbb zeneiskolában kölcsönözhetünk hangszert.
A zeneiskolai tanulás hátrányai: nem választhatjuk meg a gyermek tanárát, órarendjét kötelező szolfézsra járni, ahol szintén nem választhatunk tanárt. Kötelező tananyag van, ami sok tanárt arra ösztönöz, hogy olyan haladási tempót diktáljon a gyereknek, amely nincs összhangban a fejlődési ívével.
Magánúton:
Ha úgy döntünk, hogy magántanárhoz járatjuk a gyermekünket, annak is vannak előnyei és hátrányai. Ebben az esetben természetesen szabadon választunk tanárt, azonban a legtöbb esetben nincs összehasonlítási alapunk és nincs rá garancia, hogy szakmailag jó vagy legalább elfogadható tanárt találunk. A gyermekünkre nem hagyatkozhatunk ez ügyben, hiszen egy gyerek akkor is remekül fogja érezni magát egy zeneórán, ha jóformán semmit se halad (sőt, ezt sokkal egyszerűbb feladat elérni). A zenetanuláshoz erőfeszítést kell tenni, ami nem mindig könnyű és kellemes. Mivel a magántanár érdeke az, hogy a lehető legtovább járjon hozzá a növendék, kevesebb erőfeszítést vár el, így a gyermek is lassabban halad. Persze nem lehet általánosítani, hiszen vannak kiváló magántanárok is.
A magán zenetanulás előnyei: mi választhatjuk meg a tanárt, nem kell külön szolfézsra járni, gyermekünk a saját fejlődési ütemében haladhat.
A magán zenetanulás hátrányai: sokkal drágább, mint zeneiskolába járni és nem lehetünk benne biztosak, hogy a rengeteg pénzért ténylegesen tudást is kap a gyermekünk. Ha a gyerek mégis zenei pályára szeretne menni, ezt megnehezítheti, vagy akár teljesen lehetetlenné is teheti a zeneelméleti tudás hiánya. A hangszert meg kell vásárolnunk, ami a legtöbb hangszer esetében igen jelentős beruházás.
Akárhogy is döntünk, az előrehaladás ütemét, és azt, hogy a gyermek mennyire érzi sikeresnek magát a hangszerével kapcsolatban legnagyobb mértékben az otthoni munka, azaz a gyakorlás mennyisége és minősége fogja befolyásolni. Nem kell persze órákig tartó verejtékes munkát érteni ez alatt! A gyakorlásra fordított idő az első évben mindössze 5-10 perc naponta, ami aztán fokozatosan nő az évek folyamán. A hangsúly inkább a rendszerességen van, s épp ezért a gyakorlásra való motiválásban nagy szerep jut a szülőknek. A legtöbb gyermeket naponta kell bíztatni, hogy kezébe vegye a hangszerét, de még a nagyon lelkes növendékek esetében is lehetnek – és gyakran vannak is – olyan mélypontok, amelyeken csak a szülők állhatatosságának segítségével tud felülemelkedni.