Ars poetica

Jól tanítani művészet, művészetet tanítani hitvallás.​

A darab címe már nincs meg, az ujjak lomhán mozognak, a kottasorok összefutnak a szem előtt, de egy gesztus, egy mosoly, egy fontos mondat örökre megmarad. Ha tanár vagy, sose tudhatod, hogy melyik pillanatban hagysz örök lenyomatot valaki lelkében, mert a személyiségeddel hatsz. Ez az, ami magával ragadja, vagy a földre rántja a tanítványt.

De hogyan legyen az ember magával ragadó?

Nincs a tanítványnál jobb tükör, hogy megismerjük önmagunkat és nincs nála erősebb ösztönző erő, hogy törekedjünk jobbá, nemesebbé válni. Bármely tárgyat tanítson is, ez a tanár legfontosabb feladata. És bármely tárgyat tanuljon is, ez a tanítvány legfontosabb feladata is. A művészet csak egy eszköz ennek eléréséhez. Kiváló eszköz

Lehet tanítani a művészetet? Lehet valakit művésszé nevelni? A szó hagyományos értelmében nem. Mesterségbeli tudásra, technikára szert tehetünk, de az a bizonyos megfoghatatlan, ám jól érezhető valami, amitől egy művész csatornává válik Föld és Ég között, nem tanulható. Minden ember lényének legmélyén ott rejlik ez a valami, és a tanár dolga, hogy segítsen megtalálni, ápolni és kivirágoztatni ezt a magot.

Bemutatkozás

Kezdő tanárként különleges, ma úgy gondolom, kiváltságos helyzetbe kerültem a frissen alakult, alternatív Táltos iskolában, ahol zongora- és énektanárként kezdtem pályámat 1998-ban. Egyfelől az első pillanattól kezdve megadatott számomra a teljes és jó értelemben vett tanári szabadság, szabadon kísérletezhettem a tananyaggal és kereshettem a legjobb módszereket, másfelől testközelből figyelhettem meg és élhettem át, hogyan születik egy iskola. Ma úgy vélem, mindkét tapasztalat alapvető és meghatározó volt későbbi pedagógiai munkásságomra nézve.

Szerencsés vagyok, mert valamennyi munkahelyem alapítványi, és/vagy alternatív iskola volt,  így újító törekvéseimnek semi nem szabott gátat. Jelenlegi munkahelyem, a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola (NAMI) – melynek 2005 óta vagyok szolfézs, zeneelmélet, zenetörténet és színjáték tanára – is támogatja pedagógiai újításaimat, így tananyagaim, taneszközeim sőt tantervem is saját magam állíthatom össze.,

Az idők során számos zene és nem zenepedagógiai módszerrel és eszközzel ismerkedtem meg, melyek közül sokat fel is használtam, beépítettem pedagógiámba, amelyben egyre több lett az általam kitalált elem is. Saját módszerem – melynek a JÁTSSZ ZENÉT nevet adtam – lényege a játékosság és az ezzel járó önfeledt öröm, lelkesedés és kreativitás megőrzése az egész tanulási folyamat alatt.

Fontosnak tartom, hogy értékes hagyományainkat megőrizzük, ugyanakkor éljünk a modern eszközök adta lehetőségekkel is, ne féljünk változtatni, és újítani. Emellett törekszem a különböző művészeti ágakban rejlő lehetőségek ötvözésére is.

Pályámat zenetanárként kezdtem, de a véletlen – ha ugyan vannak véletlenek – 2003-ban úgy hozta, hogy néhány hónapig helyettesítenem kellett egy színjátékos kollégámat. Így történt, hogy rájöttem, a színjáték tanítást nekem találták ki! Rövidesen elvégeztem a tánc és dráma szakot is, s ma már a színjáték épp oly elválaszthatatlan része az életemnek  mint a zene. Színjáték tanárként a gyerekekkel együtt dolgozva, ötletelve egész estés produkciókat hozunk létre, amelyek olyan társadalmi jelenségekre és az ezekhez kapcsolódó érzelmekre hívják fel a figyelmet, mint például a kirekesztettség és félelem, vagy a digitális világ okozta közöny. Alkotói munkásságom fontos részének tekintem e darabok megírását. Amit drámásként tanultam a gyerekekről, játékról, színpadról, azt nap mint nap a zenetanításban is kamatoztatni tudom és fordítva. Zene, tánc, mozgás, játék és dráma – mindezek szerves egységként jelennek meg óráimon.

A NAMI-ban töltött évek és módszertani építkezés első szakmai gyümölcse a „Játssz zenét! szakmai módszertani project” létrejötte volt a NEA (Nemzeti Együttműködési Alap) támogatásával 2010-ben. 2011-ben elkészítettem a JÁTSSZ ZENÉT zenei előképző és a kiscsoportos zongora előképző speciális helyi tantervét a NAMI számára. (Mindkettő azóta is sikerrel működik.)

Ezt követte az első – tágabb környezetem számára is hasznosítható – művem, a 2013-ban napvilágot látott, JÁTSSZ ZENÉT! zeneelmélet 12-99 éves korig című munka. Ez az ismeretterjesztő könyv az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) támogatásával jelent meg, ami egyfelől természetesen megtiszteltetést, másfelől viszont kemény időkorlát melletti munkát, és tartalombéli megkötéseket jelentett. Sok kompromisszum árán született, és nem vagyok maradéktalanul elégedett a könyvvel, azt mégis el lehet mondani róla, hogy a mai napig is hiánypótló a magyar zenei ismeretterjesztő irodalomban.

A JÁTSSZ ZENÉT zongoraiskola kötetei eredetileg a kiscsoportos zongora oktatáshoz készültek, de hamar kiderült, hogy az egyéni oktatásban is jól lehet használni őket. Miközben egyre több tapasztalatra tettem szert a kezdők oktatásában, és a Magyarországon úttörőnek számító, külföldön azonban teljesen elfogadott csoportos oktatás terén is, lassanként formálódott a zongoraiskola, mely Horváth Barnabás zeneszerző és Kállai Nagy Krisztina grafikus segítségével nyerte el végleges formáját. Megszületett Molto és Meno, a két manócska figurája is, akik kalauzolják a tanulókat a kottában. Az ő szövegeiket szintén én írtam, hasznosítva a színjáték tanítás során szerzett írói tapasztalataimat.

Az első kötet 2018-ban, míg a második 2019-ben jelent meg a ROMI-SULI könyvkiadó gondozásában, és nagyon örülök, hogy a szakma pozitívan fogadta őket.

Fontosnak tartom, hogy egy pedagógus rendszeresen új dolgokat fedezzen fel és tanuljon meg, mert csak így tudja megőrizni kíváncsiságát, alkotókészségét, és így tud mintát nyújtani tanítványainak. Számomra a tanulás öröm! A Világ nagyon érdekes, és hálás vagyok minden új ismeretért. Az elmúlt években sokféle tanfolyamon, továbbképzésen vettem részt és további két diplomát is szereztem, de mindegyiknél többet adott az az intenzív képzés, melynek végén 2017-ben átvehettem jógaoktatatói oklevelemet. Jógával 1995-ben találkoztam először, első gyermekem születése után, és azóta többé-kevésbé folyamatosan gyakorolok, 2016 óta kollégáim számára ingyenes jóga foglalkozásokat is tartok. A tradicionális hatha jóga nemcsak testgyakorlást, az ászanák kitartását jelenti, sőt alapjában véve egyáltalán nem ez a lényege. A jóga a test és a lélegzés tudatosításán keresztül tudatosságra, önismeretre és önkontrollra nevel, így kiváló jellemformáló módszer, s ma már pedagógiám fontos alapköve is.

Sok érdekes, megvalósításra váró tervem van, köztük a legnagyobb álom most egy általános iskola létrehozása, amelyben lehetőség lenne a zene- és színjáték tanításban már bevált módszerek, pedagógiai elvek és a jógában rejlő lehetőségek szintetizálására. De a legfontosabb célom, hogy olyan hiteles ember legyek, akitől érdemes tanulni.

Évek hosszú sora alatt számtalan növendék esetében volt alkalmam megfigyelni, hogyan válik az intézményes zenetanulás során játékból munka, hogyan veszíti el a tanítvány egyre inkább érdeklődését és lelkesedését a hangszere iránt. Vajon miért van ez így? Hogyan lehetne megőrizni a kezdők lelkesedését? Ezek a kérdések foglalkoztattak és foglalkoztatnak ma is leginkább, amikor a zenetanulás hatékonyabb útjait keresem. Kutatásom központjában annak megértése áll, hogy miként működik a legoptimálisabban az emberi agy a tanulás-tanítás folyamatában, hogyan hat gondolkozásunkra és egész személyiségünkre a zenével való foglalkozás, s mindez hogyan változik a körülöttünk lévő környezet hatására. Érdeklődésem a téma iránt éppúgy elméleti, mint gyakorlati. Azaz nagyon is konkrét válaszokat próbálok adni részint nagyon is konkrét, tapasztalati úton megismerhető, részint viszont meglehetősen elvont vagy nehezen mérhető problémákra, jelenségekre.

A JÁTSSZ ZENÉT módszer a teljes személyiséget célozza meg, és megalkotásakor azt tartottam szem előtt, hogy ne csak a tehetségek, hanem MINDENKI számára lehetőséget nyújtson a zenetanulásra.

A módszeren alapuló kották korunk jellegzetes pedagógiai problémáira adnak korszerű és praktikus megoldást, segítve ezzel a tanulók és a pedagógusok munkáját egyaránt.

A hangszerjáték során finom mozgások pontos kivitelezésére van szükség, ami a digitális térben felnőtt gyerekek számára óriási kihívás, mert többségük sajnos nem mozog eleget ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatot szerezzen saját testéről. Már a hangszerjáték alapját képező éneklés is – ami önmagában kiváló finom motorikus gyakorlat – egyre több gyereknek okoz problémát. Ennek folyományaként a tanulók többségével sokkal lassabban lehet haladni az anyagban, mint korábban, vagy változtatni kell magán a tananyagon is. Ezért a zongoraiskolát úgy alkottam meg, hogy apró lépésekből épüljön fel és egy-egy tanulnivalót több darabon is begyakorolhasson a növendék. A tananyag alapját magyar gyermekdalok és népdalok képezik, melyeket a gyerekek ismernek, vagy könnyen megtanulnak, ezáltal könnyebben el is játsszák őket.

A hangszertanulás során a tanár erősen támaszkodik a gyerek önálló munkájára, azaz a gyakorlásra. Ugyanakkor a legtöbb mai gyerek számára nehezen elfogadható, ha egy tevékenységnek nincs azonnali eredménye, azaz nem sikerül valami elsőre. A számítógépes játékok során megtanulják, hogy egy gombnyomással mindent azonnal meg lehet oldani, és rendkívül frusztrálttá válnak, ha a való életben nem ezt tapasztalják. Valójában ez a jelenség is az előző problémára vezethető vissza. Mivel nem szereznek elegendő tapasztalatot saját testükről, nem tanulják meg azt sem, hogy számos próbálkozás és kudarc előzi meg a sikert, és ez így természetes. A tanár számára ez új feladatot jelent: valahogy meg kell oldania, hogy az otthoni gyakorlásra motiválttá tegye a tanítványt. Ezt legkönnyebben azzal lehet elérni, ha a gyerek kompetensnek érzi magát a saját tanulásával kapcsolatban. Ezért a kottát úgy terveztem meg, hogy az otthoni gyakorlást maximálisan segítse. A kottában elhelyezett grafikai elemek és a manók beszélgetése segít felidézni az órán tanultakat, s a kottához tartozó honlap minden egyes darabhoz külön gyakorlási instrukciókat tartalmaz. A honlapon meg lehet hallgatni a darabokat, lehet együtt is játszani, gyakorolni a kísérettel, és olvashatók a manók további beszélgetései is, melyekből többet megtudhatunk az adott darabról.

A gyerekek számára azért is nehezebb az önálló munka, mert az információs társadalom korában sajnos „megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk”(Prof. Dr. Gerald Hüther, Nemes 2009). Ez a „tudás” passzívvá teszi őket. Már nem is akarnak erőfeszítést tenni arra, hogy kisilabizálják a kottában rejlő információkat, hanem azt várják, hogy a tanár megmondja vagy megmutassa, mit és hogyan kell játszani. Azaz – a korábbi gyakorlattól eltérően – a mai gyerekeket meg kell győzni arról, hogy a KÉPESEK önállóan is értelmezni a kottát és minden segítséget meg kell adni nekik, amit csak lehet, hogy az értelmezésben sikeresnek érezzék magukat. Ennek érdekében az első pillanattól fogva kottaolvasási ismeret társul a zongorajátékhoz. Azaz azt a szintet, amit éppen játszik a gyerek, mindig egyből olvassa is. A kottaolvasás is oly kis lépésekből épül fel, hogy bárki számára könnyedén elsajátítható.

A mai gyerekek élete telve van stresszel. Félnek attól, hogy rosszul teljesítenek az iskolában vagy a vizsgán, félnek a büntetéstől, a társaik véleményétől és még sok mindentől. A szorongás nemcsak az agyban, hanem a testben is szinte folyamatos feszültséget eredményez, ami megnehezíti a hangszerjátékot. A feszültségeket legjobban bizalomteli légkörrel lehet oldani. A JÁTSSZ ZENÉT Zongoraiskola jól felépített szerkezete abban segít, hogy ne legyen a hangszerjátékos még frusztráltabb. (Ami gyakorta előfordul, ha a növendék úgy érzi, az adott darab túl nehéz számára.)

A képernyőkre zúduló információözön hatására a mai gyerekek nagyon nehezen tudják figyelmüket egy tárgyon tartani. Figyelmük ide-oda csapong a különböző információforrások között és mindig arra fókuszál, amelyiket a legérdekesebbnek tartja. Ezért rendkívüli kihívást jelenthet akár csak egy periódusnyi időn keresztül is egy fekete-fehér papírlapra koncentrálniuk. Márpedig a kották fekete-fehérek. Még nagyobb nehézséget jelent a fejből való játék esetén egy főleg auditív ingereket adó tevékenységre fókuszáló tartós figyelem fenntartása, ahol a vizualitásnak szinte semmi szerepe nincs. Mindezek következményeként a korábbiakban megszokottaktól eltérően a zenetanárnak jelentős időt kell töltenie a koncentráció fejlesztésével is. A kotta a koncentrációt grafikai elemekkel segíti. Bár a kotta színes, a gyerek szólam mindig fehér alapon jelenik meg, a szokásosnál jóval nagyobb formátumban és színes kottafejekkel, melyek a két kéz közötti tájékozódást segítik.

Ahogy már korábban is írtam róla, a mai gyerekek – mivel a virtuális világban nem tudnak valós szociális képességekre szert tenni – rendkívül nehezen viselik társaik másságát, nehezen alkalmazkodnak egymáshoz. A jelenség annyira megterheli a közösségben való tanulást, hogy bátran mondhatom, hogy a zenetanárok számára is alapvető feladattá vált ezen szociális alapkészségek megtanítása. És noha olybá tűnhet, hogy az egyéni hangszeres órák esetén nem igazán fontos a szociális készségek megléte, ez nem felel meg a valóságnak. A tanár számára frusztráló, sőt idegesítő lehet olyan tanítvánnyal tölteni az időt, aki a legalapvetőbb társadalmi elvárásoknak és humánus viselkedésnek sem tud eleget tenni. Márpedig ha egy tanár nem érzi jól magát a saját óráján, akkor esélye sincs jól tanítani. A JÁTSSZ ZENÉT zongoraiskolában többek között ezért az első pillanattól fogva négykezeseket találunk. A tanárral és diáktársakkal való közös játék segítségével a zene megtanít az egymásra figyelésre, az alkalmazkodásra, valamint toleranciára is nevel. Emellett persze kiválóan fejleszti a hallást is.

Lelkesedés, belső motiváció nélkül nincs valódi tanulás. A gyerekek telve vannak kíváncsisággal és akarnak tanulni, amikor az iskolába belépnek, de néhány éven belül elveszítik a kedvüket. Hasonló folyamatot a kezdő tanárok esetében is meg lehet figyelni. Miért van ez? Azért, mert ha az embernek nincs belső motivációja egy cselekvés elvégzésére, amit pedig mégis rendszeresen meg kell tennie, akkor előbb-utóbb kiábrándult lesz. Ezért a tudásátadás sikerének kulcsa, hogy a kezdeti lelkesedést hogyan tudjuk fenntartani. „A gyermekek addig képesek szabadon és lelkesen tanulni, amíg maguk dönthetik el, hogy mit szeretnének felfedezni, alkotni és így elsajátítani.” – mondja Dr. Gerald Hüther agykutató. A kotta felépítésekor ezt tartottam a legfontosabb szempontnak. Tapasztalatom, hogy 3-4 hónap alatt minden tanuló eljut odáig, hogy önállóan értelmezze a kottát és haladjon benne. Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógus ne segítené a növendék munkáját, de azt a nagyon fontos fegyvertényt, hogy a tanulási folyamatban a gyerek válik kezdeményezővé.

A JÁTSSZ ZENÉT módszer egyik sajátossága, hogy a művészeti ágakat igyekszik komplexen tanítani a gyerekeknek. A zongoraiskola köteteiben is törekedtünk arra, hogy a képi megjelenés éppúgy mint a zenei anyag vagy Molto és Meno – a két manócska, akik kalauzolják a kezdőket a kottában – szövege szerves egységet alkosson és együtt szolgálják a fentebb megfogalmazott célokat. A kötetben számos színes ábra segíti a kottában való tájékozódást, ugyanakkor a rajzok művészi szintűek, éppúgy ahogyan a fél perces kis darabok is nem csupán jó gyakorlatok, hanem apró műalkotások.

A JÁTSSZ ZENÉT módszer nemcsak a művészeti ágak közötti szintézisre törekszik, hanem arra is, hogy a gyakorló számára az első pillanattól fogva élményt jelentsen a gyakorlás. Ennek érdekében nincsenek a kottában unalmas, pusztán technikai tudást adó darabok, gyakorlatok, hanem már az első darab is zenei élményt nyújt. Épp így fontosnak tartjuk, hogy a növendékek az elméleti tudásukat azonnal a gyakorlatba ültessék át és fordítva. Ez teszi lehetővé, hogy egyre jobban és jobban tájékozódjanak önállóan is a kottában és minél sikeresebb legyen az otthoni gyakorlás.

Kapcsolat

monszportkriszta@gmail.com

Copyright © 2019. Monszport Kriszta